Bármennyire nehezen képzeljük is el, hogy valaki szándékosan fájdalmat vagy lelki szenvedés okoz egy gyereknek, világszerte évente több millió bántalmazott gyermekről szereznek tudomást a hatóságok, és ezek csak a feltárt, nyilvánosságra került esetek. A félelem és a szégyen miatt soha ki nem derülő ügyek számát felbecsülni is nehéz. Egyes felmérések szerint minden nyolcadik fiút, és minden negyedik kislányt molesztálnak szexuálisan 18 éves kora előtt. Még megdöbbentőbb tény, hogy ezen esetek 90%-a gyermek otthonában történik. Ha a gyerek ismeri a bántalmazó felnőttet, esetleg rokoni, baráti viszonyban vannak, hiába érzi, hogy olyasmi történt vele, ami káros és helytelen, mégsem mer szólni róla. A felnőtt iránt érzett szeretete vagy a megtorlástól való félelem érzelmi csapdahelyzetbe sodorja. De bármilyenek legyenek is a statisztikai adatok, egy biztos: a gyermekek bántalmazása túl gyakori és túl sokszor marad titokban. A következmények viszont egy életre szólhatnak és nemcsak a gyermek önbecsülését, érzelmi egyensúlyát veszélyeztetik, de a későbbi felnőtt párkapcsolatait, gyermekéhez fűződő viszonyát, az életben való boldogulását is.

A gyermekek bántalmazásának 4 különböző fajtája lehet: fizikai bántalmazás, testi elhanyagolás, szexuális zaklatás és lelki bántalmazás.

Fizikai bántalmazást jelent a gyermek
- verése,
- megrúgása,
- szándékos megégetése,
- leforrázása,
- fejének víz alá nyomása,
- megkötözése,
- szekrénybe zárása,
- vagy bármilyen olyan cselekedet, ami fájdalmat okoz vagy a gyermeket mozgásában, természetes testi igényeiben súlyosan korlátozza.

Testi elhanyagolás minden olyan viselkedés, amely a gyermek testi fejlődését és érését hátrányosan befolyásolja. Ide tartozik, pl. ha valaki a (saját vagy más) gyermekét
- éhezteti,
- nem biztosít számára kellően meleg lakhelyet és ruházatot,
- nem hagyja az igényeinek megfelelő ideig aludni,
- a beteg gyerekhez nem hív orvost,
- a gyermeket felügyelet nélkül hagyja vagy
- veszélyhelyzetbe sodorja.

Szexuális zaklatás
- a gyermek nemi szerveinek simogatása, érintése, csókolgatása vagy bármilyen ingerlése
- ha valaki a gyermeket arra kényszeríti, hogy valaki más nemi szervét megérintse vagy bármilyen módon ingerelje,
- a gyermekkel való közösülés,
- a gyermek kényszerítése arra, hogy levetkőzzön,
- mással közösüljön,
- pornográf képekhez modellt álljon
- obszcén történeteket végighallgasson, stb.

Lelki bántalmazásról akkor beszélünk, ha a szülő (vagy más érzelmileg fontos hozzátartozó, akár tanár is) a gyermeket
- megfélemlíti
- megalázza
- lekicsinyli
- jelenlétére nem reagál, figyelmen kívül hagyja
- vagy bármilyen más módon azt érezteti, hogy a gyermek értéktelen, szeretetre és odafigyelésre méltatlan.


A gyermekbántalmazás jelei:
A gyerekek nap mint nap szereznek horzsolásokat és kék foltokat a játszótéren vagy a tornateremben. Ez a gyermeki lét, a fogócskázás, bukfencezés és fáramászás velejárója. Emiatt néha nehéz eldönteni, hogy a gyermek sérülése vajon bántalmazásból származik-e. Egyértelmű bizonyítékot nem mindig találunk, de a szem körüli monokli, a törött végtag vagy a gyermek testén található zúzódás mindenképp gyanakvásra ad okot. Vannak kevésbé nyilvánvaló jelek is. A bántalmazott gyereknek megváltozhat a viselkedése, hirtelen leromolhat a tanulmányi eredménye, érzelmileg labilissá válhat. Az alábbi tünetek bármelyike előfordulhat:
- alvászavar, rémálmok
- szomorúság, levertség, visszahúzódás
- alacsony önértékelés
- alkoholfogyasztás, droghasználat
- agresszív vagy szexuális tartalmú kitörések az iskolában
- csavargás, az otthon kerülése
- magányosság, szeretet és bizalomhiány
- önpusztító cselekedetek
- öngyilkossági kísérlet

Ezek a tünetek azonban nemcsak a bántalmazott gyermekekre jellemzőek, ezért a bántalmazást nem bizonyítják, csupán annyit jelentenek, hogy a gyermek elszenvedett valamilyen traumát, ami bármi egyéb is lehet, pl. baleset, a szülők válása vagy egy szeretett személy halála.

Mit tegyünk?
Gyermekbántalmazás gyanúja esetén mindenképp cselekednünk kell! A gyermekekkel szembeni erőszak nem maradhat egy család magánügye, akkor sem, ha leggyakrabban családtag követi el, és mindent meg is tesz azért, hogy tette titokban maradjon. Ha gyanakszunk, tennünk kell valamit annak érdekében, hogy a gyermeket a további bántalmazásoktól megvédjük. Lehet, hogy nincs igazunk, de inkább tévedjünk, minthogy bizonytalanságunkat később kelljen megbánnunk. A mi felelősségünk is, hogy egy gyanús, nyugtalanító helyzet mihamarabb tisztázódjon. Értesítenünk kell valakit, aki segíthet ebben: a gyermekvédelmi szolgálatot, a rendőrséget, a gyermek háziorvosát, egy családsegítő intézményt, esetleg egy civil segélyszolgálatot. A bajt persze megelőzni szeretnénk leginkább, mégis nehezen hozzuk szóba a témát, nem akarjuk a gyereket fölöslegesen megijeszteni. Pedig jobb félni, mint megijedni! Gyermekünknek tudnia kell, hogy nem mindent kötelező megtennie, csak azért, mert azt egy felnőtt kéri. Ha valamit kellemetlennek vagy helytelennek érez, ne féljen visszautasítani. És főleg: ne féljen beszélni róla a szüleinek! A gyermeket bántalmazó felnőtt gyakran megfenyegeti áldozatát, hogyha a történteket nem tartja titokban, bosszút áll rajta vagy azon, akinek a titkot kibeszéli. Biztosítsuk róla a gyereket, hogy mi senkitől se félünk, ha az ő védelméről van szó, és semmi sem fontosabb annál, mint hogy ő biztonságban legyen! Bárki bántotta is a gyerekünket, szörnyen érezzük magunkat. Valóságos sokkot jelent azonban, ha kiderül, közeli hozzátartozónk az illető. Képtelenek vagyunk felfogni, hogy valaki, akit szeretünk, szenvedést és kárt okoz gyermekünknek. Ha egy szülő rájön, hogy házastársa, testvére, anyja vagy apja vagy barátja molesztálta a gyerekét, hirtelen egész világa összeomlik. A valóság annyira fájdalmas lehet, hogy nem akar szembenézni vele, úgy érzi, a gyerek talán nem is mond igazat. Bénító érzelmi csapdahelyzetbe kerül, ahol tudja ugyan, hogy azonnal cselekednie kell, de bármit tesz is, az egész élete örökre megváltozik. Bár a gyerekek történetei valóban gyakran tartalmaznak fantázia elemeket, és érzelmeik sokszor eltorzítják a velük történtekről szóló beszámolókat, mégis mindig komolyan kell vennünk őket. Szerencsére nem minden gyanú igazolódik be, mégis mindig oda kell figyelnünk a gyerek jelzéseire. Mindaddig éljen bennünk a gyanú, amíg az ellenkezője be nem igazolódik!

Ha gyermekünket testileg vagy szexuálisan bántalmazták, orvosi segítségre van szüksége, még ha a sérülések nem is mindig nyilvánvalóak. A gyerekek szerencsére fizikailag gyorsan regenerálódnak, a történtekről pedig keveset beszélnek, ezért nagyon hamar az a benyomásunk alakulhat ki, hogy teljesen meggyógyultak. A bántalmazás következtében azonban olyan érzelmi és lelki sérülések is keletkezhetnek, melyek a szülő számára nem nyilvánvalóak, mégis a gyermek egész későbbi életét kedvezőtlenül befolyásolják. Ha a legkisebb kétely vagy aggodalom felmerül bennünk, feltétlenül forduljunk pszichológushoz!


Hasznos címek, telefonszámok és linkek:Telefonon elérhető segélyszervezetek
S.O.S. Krízis Alapítvány: 06-80-203493
Magyar Vöröskereszt: 06-1-331-3950
Nővonal: 06-80-505-303
Kék Vonal: 06-80-203-493 (veszélyben lévő gyerekek és fiatalok ingyenes vonala)
Fehér Gyűrű Közhasznú Egyesület: 06-1-472-1161 (áldozatvédő szervezet)
Eszter Ambulancia: 06-1-466-9872 (pszichoterápiás szakrendelés a szexuális erőszak áldozatainak)
Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat: 06-1-210-1445, 06-1-210-1448

(Forrás: Sulinet)