Maecenas Könyvek 1996

A könyv főszereplője Grace, 17 éves lány. Apja John köztiszteletben álló ügyvéd, anyja, Ellen szintén tiszteletre méltó polgár, jó anya és jó feleség - legalábbis az őket körülvevő barátok, ismerősök, ügyfelek így vélekednek róluk. Közvetlenek, barátságosak. Kivéve egyetlen gyermeküket. Grace visszahúzódó, félénk kislány, jóeszű, de nem barátkozik senkivel sem az iskolában. Tanítás után siet haza, hogy beteg anyját ápolja, és ellássa helyette a háztartást.

Senki nem sejti, mi zajlik a tisztes felszín alatt - mígcsak be nem következik a fordulat.

"...Az apja nem fogja föl, hogy ő ezt kizárólag Ellenért csinálta, aki úgy rimánkodott neki. csinálta évek óta, amióta betöltötte a tizenhármat...azóta, hogy az anyja megbetegedett és először operálták.

John már azelőtt is verte a feleségét és Grace ezt hallgatta éjszakáról éjszakára; zokogott a hálószobájában, hallgatta őket és reggelente az anyja megpróbálta elmagyarázni a zúzódásait, azt mondta, elesett, nekiment a fürdőszoba ajtajának, megcsúszott, de hiába, a lánya úgyis tudta, mitől véraláfutásos. Senki sem hitte volna el, hogy John Adams ilyesmire képes, pedig képes volt és ennél még sokkal többre is."

Aki nem élt át ilyen helyzetet, egyszerűen nem érti, hogy miért tűrik el egyes nők az ilyen bánásmódot. Hidd el, nem azért, mert hülyék. Hanem azért, mert félnek. Ismerik kínzójukat, tudják, mire képes akkor, amikor nincs is különösebb okuk a kegyetlenkedésre, ürügyet viszont mindig találnak rá. Ezek a nők (és velük együtt a gyermekeik is, ha vannak) rettegnek attól, hogy ha elhagyják a férfit, akkor a bosszú kegyetlenebb lesz minden eddiginél. A folyamatos rettegés lehetetlenné teszi az erőviszonyok józan felmérését. segítséget nem lehet kérni, ennek már a kísérlete is iszonyatos megtorlással járna, meg egyébként sem hinné el senki, hogy "az az áldott jó ember" ilyesmit művel. Vagy ha mégis, akkor "biztosan az asszony provokálja ki valamivel, és biztos meg is érdemli a verést".

Folyt.köv.