A bántalmazást a kultúra ill. a család gyakran elhallgatja, eltitkolja, esetleg letagadja. Igen gyakori, hogy a bántalmazott személy közeli hozzátartozói magát az áldozatot teszik felelõsség a történésekért. Ezáltal az áldozat hamis képet kap az erõszak megtörténésében betöltött szerepérõl. Megtanulja, hogy titkolnia ill. elhallgatnia kell a traumatogén eseményt ill. a bántalmazottság tényét. Gyakran fejlõdik ki szégyenérzet is, amely a késõbbiekben is meggátolja a traumatikus esemény feltárását. Nem ritka az sem, hogy az áldozat a titkot fenyegetések hatása alatt õrzi, vagy pedig azért, mert a bántalmazó olyan személy, aki egyébként szeretetteljes viszonyban áll a bántalmazott személlyel.
      Az utóbbi idõben meglepõen gyakran derül fény gyermekkori, szexuális jellegû bántalmazásokra a legsúlyosabb lelki zavarok hátterében is.
     A gyermekkori nemi bántalmazás gyakran mutatkozik meg közvetett tünetek, ill. traumatikus játék formájában.

(Forrás: http://www.behsci.sote.hu/nok/w_trau23.htm)