A nemi erõszak, mint trauma igen széles tüneti kép formájában jelentkezhet. Az elsõ néhány órában az áldozatok jelentõs része tapasztal intenzív, fájdalmas és szorongáskeltõ élményeket. A kimutatott érzések között dominál a düh, a félelem és a szorongás. Gyakori és megtévesztõ azonban az áldozatok magatartása, akik megkísérlik elrejteni fájdalmas érzéseiket. A szorongás kiválthat izomfájdalmakat, gyomor-bélrendszeri és vizelési zavarokat. Az alvászavar, étvágytalanság sem ritka.
     Késõbb aztán megjelenik egyfajta fokozott mozgáskényszer, biztonságos hely keresése. Ebben a fázisban az áldozatok fokozottan igénylik az odafigyelést, támogatást, biztonságot jelentõ környezetet.
     A rémálmok, félelmek, szorongások a késõbbiekben alakulnak ki, és nagymértékben befolyásolják az áldozat fontos érzelmi kapcsolatait. A fokozatosan kialakuló PTSD szindróma nagymértékben befolyásolja az áldozat életminõségét. Pl. megszakítja érzelmi kapcsolatait, megváltoztatja életformáját, elutasítja a nemi életet, bizarr nemi gyakorlatot alakít ki. A nemi erõszak áldozataival élõ személyek gyakran észrevétlenül bevonódnak a trauma meghatározta életformába. Az egyre rosszabbodó életminõséget elviselik, azt a traumatikus élménnyel magyarázzák. Gyakran részt vállalnak a trauma elhallgatásában ill. bûntudatérzés alakul ki bennük. (Pl. Miért is engedtem el akkor a lányomat, pl. abban a rövid ruhában stb.)
     Az így kialakuló légkör mindenképpen hozzájárul a trauma és hatásainak állandósulásához. A legrosszabb megoldás tehát mindenképpen a belenyugvás a trauma kiváltotta zavar szükségszerûségében.

(Forrás: http://www.behsci.sote.hu/nok/w_trau24.htm)