- Említette, hogy az Ön által vezetett csoport nemcsak a kiskorúak által, hanem a sérelmükre elkövetett bántalmazások eseteivel is foglalkozik. A bántalmazásnak milyen fajtáit különbözteti meg a jogrend?
-A bántalmazásnak több fajtájáról beszélhetünk: fizikai és lelki bántalmazásról, testi elhanyagolásról illetve szexuális zaklatásról. A mi csoportunk foglalkozik azokkal az esetekkel is, amelyet a köznyelvben pedofíliának hívnak, bár megjegyzem, hogy pedofil bűncselekmény Magyarországon a Büntető Törvénykönyvben nincs megfogalmazva, a "nemi erkölcsök elleni bűncselekmények" tárgykörében jól körülírja az elkövetési módozatokat. Egyébként pedig a pedofil személyiség inkább lélektani, mint büntetőjogi kategória.

Mi jellemzi a ilyen esetek felderítési mutatóját?
- A családon belüli erőszakos cselekményeket a legnehezebb felderíteni, ezek jó része rejtve marad a hatóságok elől. Mi csak a jéghegy csúcsát látjuk. Itt elsősorban a környezetnek van kiemelten fontos szerepe abban, hogy felfigyeljen a gyerek megváltozott magatartására. Például, hogy a gyerek hirtelen hallgataggá válik vagy testnevelés óra előtt nem mer levetkőzni, mert szégyenli a testén lévő bántalmazási nyomokat.
- Hová fordulhat egy pedagógus vagy egy nevelő, aki ilyesmit tapasztal a környezetében élő gyermekkel kapcsolatban?
- Jelezheti az iskolai gyermekvédelmi felelősnek vagy az adott területen működő gyermekjóleti szolgálatnak. Ilyen intézmény most már majd' minden településen, a fővárosban, pedig minden kerületben működik, ezeknek, pedig többek között az is a feladadta, hogy segítsen az ilyen jellegű gondok megoldásában. És ők még mindig nem hivatalos személyek, még őket sem terheli feljelentési kötelezettség! Ezt azért kell hangsúlyoznom, mert sokan azért nem tesznek semmit ilyenkor, mert nem akarnak rendőrségi ügyet csinálni az ilyen családi ügyekből. Pedig ezt is lehet jelezni a rendőrségnek, azt garantálni tudjuk, hogy a bejelentő szemelyét titokban tartjuk. És ha a bejelentés tartalma olyan, ami bűncselekményre utal, akkor elkezdődik a büntetőjogi eljárás. Innentől lesz hihetetlenül nehéz dolga a rendőrségnek, hiszen ha családon belüli ügyekről van szó, akkor elkezdődik a bezárkózás: hirtelen senki nem lesz hajlandó semmit sem mondani, mi pedig vért izzadva tudunk csak ötről hatra jutni.
- Mi az, ami visszatartja az embereket attól, hogy az ilyen eseteket a rendőrség elé tárják? Rosszul értelmezett szolidaritás, szégyen, félelem?
- Leginkabb a félelem. Ha a szomszédról tudom meg, hogy bántalmazza a családját, nem teszek semmit, nehogy engem is megfenyegessen. Ha pedig a feleséget vagy a gyerekeket bántalmazza esetleg a családfő, akkor egyrészt az egzisztenciális félelem: mi lesz, ha a kenyérkereső apa börtönbe kerül? Esetleg ennek ellenkezőjétől való félelem:mi lesz, ha nem kerül börtönbe?

- Mennyire jellemző az, hogy a bántalmazót kiemelik a környezetéből?
- Nálunk ez viszonylag ritka, ám pont nemrég volt egy ilyen esetünk. Itt az skizoid apuka bántalmazta a gyereket mind mentálisan mind fizikailag. Van egy mondás: az elmebaj fertőz - akkor szoktuk ezt mondani, amikor az elkövető betegségének a tünetei kiütköznek a sértetten is. Ebben az esetben is a fiú már-már skizoid viselkedése hívta fel a környezete figyelmét arra, hogy a családban valami nincs rendben. Kiderült, hogy a papa csak jelszóval engedte be a családtagokat a lakásba, a fiút agyontornáztatta, ha nem teljesített úgy, ahogy ő azt elvárta volna vagy hajnalban felébresztette a gyereket, hogy az tanuljon, vagy hogy beszámoltassa. Itt mi, a rendőrség léptünk közbe, holott ez nem tipikusan az az eset, amiben mi szoktunk nyomozni. Azt azonban mi sem tudtuk elérni, hogy elvegyék ettől az apától a gyereket: a fiú meg ezzel együtt is ragaszkodott az hozzá. Ez az eset büntetőjogi szempontból nem volt csőd, de a gyerek szempontjából mégis annak bizonyult.
- Milyen esetekben lehet a magyar jogrend szerint kiemelni a családból az elkövetőt?
- A rendőrség vagy őrizetbe veszi az elkövetőt - ez maximum72 órás fogvatartást jelenthet - vagy pedig kezdeményezheti az előzetes letartóztatását. Ezt viszont nagyon erősen szabályozza a jogrend. Ezt például azokban az esetekben tehetjük meg, ha a bűntett várhatóan magas büntetési tétellel súlytható, tehát az elkövető szökésétől lehet tartani vagy újabb bűncselekmény elkövetése valószínűsíthető. Őszintén szólva ez nem jellemző azokra az esetekre, amelyekről mi beszélünk. Tehát a bántalmazót ritkán tudjuk kiemelni a környezetéből. Nálunk, Magyarországon pedig egyáltalán nem ismeri a jogrend azt a lehetőséget, amit az angolszász igaszságszolgaltatás gyakorol: hogy a sértettet nem közelítheti meg az elkövető, mondjuk 5oo méteres körzeten belül.
Más a helyzet a szexuális abúzus eseteinél: itt már az ügyészi gyakorlat feltétlenül az, hogy kezdeményezésünkre az ügyészség indítványozza a bíróságnál az előzetes letartóztatást.

Milyen felderítettségi arány jellemző ezekre a bűntettekre?
- Pontos adatokat nem tudok mondani. A '9o-es évek végén készült egy felmérés Baranya - megyében, ami a családon belüli szexuális visszaéléseket kutatta. Ebből az derült ki, hogy ezeknek a bűntetteknek a 9o %-a látens marad, nem válik ismertté a rendőrség előtt a bűntett. Azt gondolom, hogy az arány nagyjából mostanában is ennyi lehet, pontosan azok miatt az okok miatt, amikről az iment beszéltem.
- Van-e feljelentési kötelezettsége a civil szervezeteknek vagy bárkinek, ha ilyen esetről értesül?
- Nincsen, de ennek ellenére nem lenne szabad hallgatni! Úgy érzem, hogy még mindig van valami idegenkedés a rendőrséggel szemben, hozzáteszem, néha sajnos ez sem véletlen. Néhány rendőrben is él meg mindig az a nézet, hogy "családi balhékba" nem szívesen avatkoznak bele. Én nagyon szeretném, ha ez megváltozna.
- Van-e a rendőrségnek olyan speciálisan kiképzett szakemberi gárdája, amelyik a bántalmazott gyerekekkel foglalkozik az eljárás soran?
- Igen. Egyrészről mi is törekszünk arra, hogy a gyermeket, akinek a sérelmére elkövették a bűncselekményt, csak egyszer hallgassuk ki, ne kelljen újra meg újra atélnie a borzasztó eseményt, ne érezze újra áldozatnak magát. Ezen kívül pedig már létezik a "gyerekszoba" a BRFK-n, ahol az egészen kicsi gyermekkortól 18 éves korig foglalkoznak a bűncselekmény áldozataivá vált gyerekekkel, és az életkoruknak megfelelően, akár jatékos formában hallgatja ki egy arra felkészített rendőr-pszichológus őket. Ezt kesőbb videóra veszik, és ennek a felvételnek az írásos formáját már bizonyítékként értékeli a bíróság.
- Van-e valamilyen lehetőség arra, hogy megelőzzék az ilyen eseteket?
- Ha családon belüli erőszakról beszélünk, akkor nagyon nehéz a szó klasszikus értelmében vett prevencióról beszélni. Úgy gondolom, egy szélesebb támogatottságú társadalmi szemléletváltozásra lenne szükség: a család legyen értő közeg. Beszélgessünk a gyerekekkel, figyeljünk rájuk oda, hallgassuk meg türelemmel! A verés nem lehet a konfliktusmegoldás eszköze.

(Forrás: Sulinet)